MÍVES MŰVÉSZEKAhol érték a kétkezű alkotás!
Bözse és az ő icike-picike világa
Létezik egy különleges, a valóságot leminiatürizáló művészet, amely külföldön cseppet sem számít újdonságnak. Európa nyugati részén, az Egyesült Államokban és Japánban kiállításokat, tanfolyamokat építenek rá. Arrafelé nagy népszerűségnek örvend a miniatűrizmus. Kis hazánkban viszont szinte egyáltalán nem létezik ez a tevékenység. Vagy legalábbis nagyon kevesen vannak, akik aktívan hódolnak neki. Véletlenül bukkantam rá valakire az internet dzsungelében, aki amennyire egyedüli a tevékenységében, annál inkább tehetséges.
Bodzás Erzsébet, vagy ahogy sokan ismerik, Bözse, 3 éve hódol a miniatűr művészetnek. A valódihoz megszólalásig hasonló babaszobákat, bútorokat, lakberendezési tárgyakat, ételeket készít. A legdöbbenetesebb eltérés a valódi tárgyakhoz képest, hogy az ő készítései kisebbek egy almánál, olykor nagyjából egy fém kétszázashoz megközelítő nagyságúak. Tehát egy gyümölcsökkel vagy péksüteményekkel megrakott icipici kosárka gyakorlatilag el tud bújni az ember markában.
A részletek meghökkentő pontossága, a valóság egy az egyben való lekoppintása szinte hihetetlenséget idéz a szemlélőben. Hogyan lehetséges, hogy egy aprócska, néhány centiméter átmérőjű cipóban még a légbuborékok is pontosan olyanok, mint a valódi kenyérben? A válasz a jó megfigyelőkészségben és a roppant precíz, ügyes kézben rejlik. Az élethű ábrázoláshoz a színeket, a formákat, a texturaltságot tökéletesen le kell tudni modellezni. Ha ezekkel rendelkezik valaki, még egy plusz szerencsés vonás, ha kifogyhatatlan türelemmel, illetve mérnöki gondolkodásmóddal is rendelkezik. Erzsébet esetében valószínűleg nagy előny a táj- és kertépítész végzettsége. A tárgyi felszereltség is nélkülözhetetlen a mütyürökkel való bánáshoz. Az alapfelszereltség egyik kelléke egy hagyományos tésztanyújtógép, ami a gyurma megmunkálását, illetve a tökéletes színkeverést segíti. Aztán a gyurma a grillsütőben nyeri el végleges állapotát. Az apró részletek kidolgozásához minden konyhai és barkácskellék jól jön. Csipesz, fogpiszkáló, tű, reszelő, fúró, ezek az alapfelszerelés eszközei. Az alkotásaihoz rendkívül széles anyaghasználatot alkalmaz: fa, drót, fém, műanyag, háztartási hulladék, száraz növényi részek. Mire ezekkel a célszerszámokkal és anyagokkal kidolgozza a legaprólékosabb pindúrságokat, 2-3 órától akár hónapokig is eltarthat a munka, bonyolultságtól függően.
A háromgyermekes anyukának egyelőre hobbi ez az elfoglaltság, bár reméli, hogy valami nagyobbá növi ki magát. Erre nemrégiben egy pozitív megerősítést is kapott. A közelmúltban egy nemzetközi miniatűrista szervezethez, az IGMA-hoz beküldött néhány munkadarabját az erősségei közül. Kenyérkék, gyümölcsök, torták utaztak a tengeren túlra, ahol május elején Artisan címmel díjazták az alkotásait. Ezzel a miniatűr művészetben elismerten megvetette a lábát. Igaz, egyelőre a legalsó lépcsőfokra lépett fel, de szeretne további lépcsőfokokat meghódítani magának.
A jövőképében az IGMA Fellow státuszának elérése szerepel első ízben. Aztán szeretné azt is, ha ez a kedves hobbi főállásba menne át. Ami az alkotásait illeti, nehezebb, bonyolultabb leképezésekre törekszik. Olyan dolgokat akar élethűen ábrázolni, ami szinte elképzelhetetlen ebben az 1:12 arányú kicsinyítésben. A legnagyobb boldogsága pedig az lenne, ha a makettezés ezen formája művészi rangra emelkedne, hiszen mint mondja, gyakorlatilag háromdimenziós festészet amivel foglalkozik.
