MÍVES MŰVÉSZEKAhol érték a kétkezű alkotás!
Az ágasegyházi szalmavilág
A gabonafélék szára illetve szárrésze, azaz a szalma és annak felhasználása meglehetősen szerteágazó. Már az ősi civilizációban is használták fűtésre, szigetelésre, tetőfedésre, kitömésre, állatok alá és persze határtalan leleményességüket igazolva, elődeink háztartásában is kivétel nélkül megtalálható volt. Puhaságát, jó terhelhetőségét, csavarhatóságát, fonhatóságát kihasználva szinte bármit tudtak készíteni belőle. Nem is találtak akkoriban olyan paraszti házat ahol ne lett volna jelen ez a növény kosárként, szőnyegként, tárolóedényként, dísztárgyként funkcionálva.
Ma sincs ez másképp, sokan örömmel veszik körül magukat természetes anyagból készült dísztárgyakkal. Sőt, újra felfedezzük a szalma kiváló hőszigetelő adottságát és ma, amikor egyre jelentősebb szerepet kap a környezetbarát építkezés, a szalma újra kiemelt fontosságot kap.
Jól tudja az Ágasegyházán élő Csáki Ildikó is, hogy milyen hasznos növény a szalma, hiszen már 25 éve a munkaeszköze. Több díj és elismerés tulajdonosaként, külföldi szereplések, hazai kiállítások sikeres megvalósításával a szalmafonás tehetséges mestere. A kezdetek, amikor barátságba került ezzel az anyaggal, jóval régebbi múltra tekintenek vissza. Még a gimnáziumban egy véletlen folyamán, egy kíváncsi érdeklődés által vezérelve próbálgatta az első fonatokat. Apránként, a saját sikerekből, olykor nehézségekből építkezve tökéletesítette a fonást. Nem is volt ez kezdetben más, mint egy kellemes elfoglaltság, amellyel önmagát és a barátait szórakoztatta egy-egy jól sikerült darabbal. Így kapott egyre nagyobb és nagyobb kedvet, erőt, ügyesedést és lelkesedést a szalmafonás iránt, majd később elismert mesterek segítségével csiszolta tökéletesre a tudását.
Maga a fonás nem tartozik a legnehezebb kézműves technikák közé, viszont az előkészületei időigényes, fárasztó, poros munkának mondható. Az alapanyag begyűjtését aratás előtt 2-3 héttel úgynevezett viaszérésben - amikor a kalászok még nem teljesen aranysárgák - kell elvégezni. Fonásra csak a kézzel, sarlóval, esetleg kaszával learatott szálak alkalmasak, mert így nem törődnek. A gyűjtés után tökéletesen ki kell száradnia, hiszen a nedvesen eltett szalma befülled, bepenészedik. Ha pedig már száraz, akkor jön a tisztítása, ami egy hosszadalmas és aprólékos munka. Úgynevezett első, másod és harmad ízre kell szedni a szárat. Ezeket az ízeket tovább kell osztályozni vastagság és hosszúság szerint. Ha a kalászt is felhasználja, akkor azokat is külön szükségeltetik szortírozni. Ha mindezeket a folyamatokat gondosan végigcsinálta, az így kapott részek száraz helyen akár évekig is elállnak, és bármikor tud felhasználni belőlük.
Hogy mi készül a szalmából, nos annak csak a fantázia szabhat határt. Ildikó ízlésesen kialakított weboldalán a hétköznapi használatból ismert tárgyakon kívül, ékszerek, ajtó és fali díszek, szobrok, valamint a néprajzi jelentőséggel bíró aratókoszorúk alkotják a repertoárt. Mint megtudtam tőle, újítani, változtatni, a régi formáktól eltérni nem csak szabd, hanem szükséges is. Ahhoz, hogy a mai világban, a mai generációnak is megfeleljenek ezek az alkotások, szükség van az új formákra. Tapasztalata szerint manapság ugyanúgy, mint a régi időkben, szeretik az emberek, ha természetes anyagból készült tárgyak veszik körül. Talán az egyetlen gátat a korlátozott anyagi lehetőségek szabják annak, hogy mind többen az efféle kézműves tárgyakkal díszítsék otthonukat. A munkái megtalálhatóak a Kecskeméti Népi Iparművészeti Múzeumban , a Zengővárkonyi szalmamúzeumban, egy-egy darab található Budapesten, Szegeden, Kalocsán. Külföldre is eljutottak a munkái, a környező országokon kívül még a tengeren túlra is. Jónéhány pályázat első, második vagy harmadik helyezettjének járó díját is elhódította remek munkáival. Továbbá az is csodálatos jutalom egy mesternek, amikor a tanítványai érnek el kimagasló eredményeket. Bár ő maga, mint mondja „csak” szalmafonó, tanítványai között elismert népi iparművészeket is találni.
A jövőt tekintve továbbra is célja, hogy tudását átadja az ez iránt érdeklődőknek. Nyaranta a Duna- Tisza közi Népművészeti Egyesület táborában is oktat. Továbbá otthonában szeretne kialakítani egy olyan teret, ahol állandóan megtekinthetőek lennének a készítései, valamint helyben tarthatna bemutatókat, foglalkozásokat. Továbbá a kínálat bővítése is tervben van, kosarakkal, dobozokkal, faliszőnyegekkel szeretné szélesíteni a palettát. Azt mondja, idő hiányában ezek a tervek egyelőre tolódnak, bár lehet, hogy a közeljövőben kicsit több idővel fog rendelkezni. Csak csendben osztom meg az információt, hogy nyugdíjazás előtt áll, amit abszolút nem feltételeztem a fiatalos vonásait látva. Persze, erről mindenki győződjön meg maga, ha alkalma nyílik személyesen találkozni az alkotóművésszel valamely kiállítása vagy csoportos foglakozása alkalmával. Illetve ezúton invitálom az érdeklődőket a weboldalára is, ahol nem csak azt a bizonyos fiatalos vonást lehet leellenőrizni, hanem csodálatos készítéseibe is el lehet merülni a számtalan szép fotó megtekintésével.
