MÍVES MŰVÉSZEKAhol érték a kétkezű alkotás!
A lány, aki teremti a virágot
Állítólag akadnak férfiak, akik szeretik a virágot. Valószínűleg inkább csak mint látványt tartják tetszetősnek, de kevésbé éreznek irántuk olyan erős vonzalmat mint a hölgyek. Valljuk be, hogy csak a női szívet tudja megdobogtatni egy szál vagy egy csokor színpompás növény. Nincs az a hölgy, aki a kisebb-nagyobb alkalmain ne ellágyult szívvel ölelné magához a kapott virágcsokrot. A legtöbbünk gondolatában a virág egy vékony száron pompázó sziromhalom képét idézi, mely annál nagyobb boldogságot okoz minél látványosabb és különlegesebb ez a halom, azaz mennyire varázslatos a virág feje. Mi nők imádjuk csokorban, lágy szalaggal átkötve kapni a kompozíciót, amiből szintén az a szívmelengető minél terebélyesebb a csokrunk. Ám ezen leírásom azt kívánja bemutatni, hogy lehet másabb a virág és a csokor is a megszokottnál.
Horváth Jolánnak hívják a készítő hölgyet, aki kitalálta, hogy a virágcsokor akkor is megdobogtathatja az ünnepelt szívét ha nem élő nővények alkotják. Joli a szárától a porzó csúcsáig kézzel, papír, gyöngy és szalag segítségével készít virágokat. Ezeket kívánság szerint kisebb-nagyobb csokorba szedi.
Hét éve rejtette rabul ez a foglalatosság, amit kezdetben csak a maga örömére űzött, ám hamar rajongókat toborzott maga köré, akik már kész rendelésekkel látták el. Jónéhány évig kacérkodott a gondolattal, hogy komolyra fordítja a virágkészítést és egy vállalkozást épít rá. Közel két éve, hogy rászánta magát erre a lépésre és megalakította az egyedi virágos vállalkozását.
Háromféle alapanyagból dolgozik. A legegyszerűbb dolga a papírvirágokkal van. Itt batikolt csomagolópapírból, vastag és vékony krepp papírból sodorja, gyűri a virágot. Ennél munkaigényesebbek a szalagból készült termékei, egy nagyobb csokor nyolcórányi munka után áll össze. Ami a legtöbb türelmet vagy mondhatni macerát jelenti, azok a gyöngyből készült alkotások. Itt egy komplett virágcsokor 18-20 munkaórát emészt fel. Sok időt és bíbelődést kíván a gyöngyös kompozíció, de termékpalettájának legszebb darabjait képviselik. Olykor a színes gyöngyök helyett az igényesebb, csillogó swarovski kristályból fűzi a virágfejet. Az összefogott csokrot organza vagy szatén szalag öleli körül, bár a papírvirágok tömöttsége nem igényel látványos körítést, önmagukban díszítenek.
Felmerülhet a kérdés, hogy mennyire tud népszerű lenni a „mű” virág az élővel szemben? Természetesen a valódi virág varázsát és főképpen illatát nem tudja felülmúlni. Viszont van egy óriási előnye az élővel szemben, amit Joli nem győz hangsúlyozni amikor érdeklődő akad. Ez az előny a tartósság. Évekig megőrizhető emlékként, sőt a nagy nap előtt akár hónapokkal előbb is megvásárolható. Emlékezzünk csak rá, amikor beszerezzük a legszebb, legdrágább virágcsokrot az üzletből, amit percre pontosan a nagy napra kell időzítenünk, hogy frissen adhassuk át. Ha pedig kapjuk ezt az álomszép csokrot, azt sem tudjuk, hogy hová tegyük, hogy se melegbe, se sötétbe ne legyen, és jó sokáig örvendeztessen a látványával. Nos, egy papír, szalag vagy gyöngy csokor semmiféle igényeket nem támaszt. Ráadásul a készítő olyan színben és formában alkotja meg, amely tényleg csak a legszebb álmokban létezhet. Ahogy mondja, olyan színskála van gyöngyökből, hogy csak játszani kell a színekkel. Minden szín egy újabb ötlet lehetőségét adja, ötletből pedig bőven akad nála. Jó kézügyességének köszönhetően és porcelánfestői szépérzékkel rendelkezvén jócskán van még a tarsolyában megvalósításra váró ötlet.
Végezetül egy kedves kis történetet osztott meg velem, amit továbbadok az olvasóknak is. Ez a történet nem csak mókás, de sugallja azt is, hogy Joli rátalált az útjára. Egy esküvőre ő készítette a menyasszony dobócsokrát. Mivel meghívottként is jelen volt az összejövetelen, a hajadon lányok közé parancsolták abban a bizonyos nagy pillanatban, amikor el kell kapni a menyasszonyi csokrot. Nos, repült a selyembokréta és mindenki meglepetésére Joli kezében landolt a saját maga által készített csokor. Nem kétséges, a csokor őt választotta.
