MÍVES MŰVÉSZEKAhol érték a kétkezű alkotás!
A porcelán kisasszonyok szabómestere
Aki kedveli és ismeri az 1800-as évek stílusvilágát annak nem lesz nehéz maga elé képzelni a bő harangszoknyákat, amelyek csípőben csodálatosan vékony hatást kölcsönöztek a hölgyeknek, a határozott dekoltálás pedig oda szegezte a tekintetet a szabad vállakra és a szép nyakra. Eszünkbe juthatnak régi, kosztümös filmek, amelyben a hölgyek nem csak irigylésre méltó alakkal rendelkeztek, hanem a ruhatáruk is nagy igényességről árulkodott. Rendelkeztek nappali, délutáni, estélyi, báli ruhákkal és ezek színben, anyagban, díszítettségben is különbözőek voltak. Az akkori kor hölgyei és természetesen az urak is roppant kifinomult ízléssel és eleganciával rendelkeztek, amiket ma sokan szeretnek felidézni képekben vagy filmek segítségével.
Ennek a XIX. századnak a stílus- és érzésvilága fogta meg Kőteleky Lászlót is, aki szenvedélyes gyűjtőjévé vált a korabeli képeslapoknak és divatmagazinoknak. Ez a kosztümös világ annyira megragadta a maga eleganciájával, tisztaságával, kifinomultságával, hogy késztetést érzett arra, hogy átcsempéssze az akkori stílusirányzatot a mába. Ezt a vonzalmát és kedvtelését a babaruhavarrásban gondolta kiteljesíteni. A régi újságok adták az ihletet, hogy leképezze az ott látott rajzot, szabásmintát, később egy ruhafotó alapján megkezdte próbálkozásait a szabásban majd a varrásban. Mindent egyedül tanult meg, a saját próbálkozásai, sikerei, olykor sikertelenségei árán. A szakkönyvek, a fotók, a korabeli leírások és elkészítési instrukciók vezették az úton. Ahol elég hamar sikereket ért el. Az első megmutatkozása, amire egy kiállítás adott lehetőséget, máris olyan eredményt hozott a számára, ami inspirációt adott a folytatáshoz.
2011-től számolja az igazi indulást, mert akkor határozta el, hogy teljes erőbedobással ruhácskákat fog készíteni. Pusztán a maga szórakoztatására, de minden szabadidejét erre áldozván indult neki eme hobbinak. Fontos kiemelni, hogy a ruhakészítés minden mozzanatát kézzel végzi, varrógépet nem használ. Így a munkafolyamat meglehetősen hosszadalmas, amely a szabásminta megtervezésétől a próbadarab elkészítésén át a kész kollekcióig tart. Nem csak a ruhát készíti el, hanem a hozzá passzoló kalapot, kiskabátot, vállkendőt is. Ráadásul a ruha alatt ugyanúgy ott van az alsószoknya, az alsónadrág, vagy az alsóing is, mint anno a viselőjükön.
Anyaghasználatot illetően is a kornak megfelelő alapanyagokat használ: selyem, taft, batiszt, muszlin, magas minőségű pamutot. Emellett természetesen finom csipkét, bársonyt és selyemszalagot is felhasznál. Varrástechnikában a korabeli megoldásokat igyekszik visszahozni, hogy a legapróbb részletekig tükrözze az adott kor divatját. A porcelánbabái segítségével tudja igazán bemutatni az elkészült ruha szépségét. A babákhoz nagyon ragaszkodik, mint mondja nem csak modellek, hanem múzsák is számára.
Megemlítendő, hogy nem csupán a varrás áll közel a szívéhez, hanem más kézimunkákban is otthonosan mozog. Kötni, hímezni, horgolni is tud, csodálatos napcsipke terítőket és frivoltás (hajócsipke) alakzatokat is készít. Minden elkészített darabot fotóval dokumentál, amit az interneten található fotónézegető oldalon közszemlére is bocsájt. Érdemes megnézni, mert igen termékeny alkotóval találjuk szembe magunkat, aki az elmúlt 2-3 évben rengeteg kézimunkát alkotott. Ezen szenvedélyéről a jövőben sem kíván lemondani. Ismert és elismert művésze szeretne lenni a ruhakészítésnek. Szívvel-lélekkel, szeretettel és nagy odafigyeléssel maradandót alkotni.
