MÍVES MŰVÉSZEKAhol érték a kétkezű alkotás!
A csömöri manufaktúra
A napokban egy véletlen sodorta elém azt az ezermestert, aki bár eredeti foglalkozását tekintve műszerész, manapság a fából készült dísztárgyaival arat egyre növekvő népszerűséget. Csömöri kisműhelyében minden szabadidejében fúr és farag, mert számára nem csak pénzszerzési forrás a faművesség, hanem határtalan szerelem is. De hogyan is kezdődött ez az egyre mélyülő kapcsolat a fa és a mester között?
Patyi László városi fiúként nevelkedett, de a vidéken töltött nyarak nagy hatással voltak rá. Akkoriban ugyan még nem tudhatta senki, hogy élete derekán famegmunkálással fog foglalkozni, de a vidéki életforma megalapozta a természethez, elsősorban a fához való viszonyát. Pályafutása során sokféle területre hajózott el, míg végül a kézművességnél kötött ki. Kényszerű döntésen alapult, hogy a barkácsoló kedvtelését pénzszerzési formára váltsa. Állás nélkül, tengernyi nyakába szakadt idővel és a két keze adta ügyességével nekivágott egy új vállalkozásnak. Abba az irányba fordult, amihez mindig is nagy vonzódást érzett és amihez mindennél jobban értett. A fa lett az ő legkedvesebb barátja, amihez végtelen türelemmel képes újra és újra hozzányúlni. A kezdeti időszak beletanulós próbálkozásait, egyre nagyobb önbizalommal végzett gyakorlat váltotta fel. Közben pedig kifejlődött az az egyéni látásmódja, amivel képes egy akácfa ágban meglátni, például a virágtartó lehetőségét.
Nyitott szemmel jár. Erdőben, útszélen, ismerősök fáskamrájában kutatja, vadássza a különleges munkadarabokat. Vonzódik az olyan egyedi fadarabokhoz, ami valamitől – például az erezete miatt – különleges és szép. Ma már tágabb környezetében is ismerik a munkáját, ezért konkrét megrendeléseket tud teljesíteni. Ráadásul folyton fejleszt, újításokra, változtatásokra törekszik, hogy a rajongótábora mindig rácsodálkozzon mennyi minden van még a tarsolyában. A jellemzően hengeresre megformált, fa rudakból kialakított építményei közül a madárházak, a konyhai kiegészítők közül pedig a gravírozott felirattal díszített kínáló tálcái a legnépszerűbbek. Szívesen használ parafa dugót, nádat, vékonyabb és vastagabb ágakat is, így komplikáltabb, mutatósabb tárgyakat képes kiadni a keze közül. Lenyűgöző ügyességgel alkot kilátót, vízimalmot, kerekes kutat, borállványt, de még nosztalgikus gyerekjátékok is szerepelnek a palettáján. Az, hogy milyen fából, miféle dísztárgy válik, az adott darabban rejlő tulajdonságok mondják meg. László ezt nagyon szépen úgy fogalmazta meg, hogy a fa tanította meg rá, hogy mit csinálhat belőle, mibe egyezik bele.
Persze nála is előfordul, hogy megtorpan, mert valamilyen számítás elcsúszott, valamilyen nem várt akadály gördül a feladatai elé. Ám csak rövid időre szokott megpihenni az alkotása felett. Azt mondja, hogy még éjjel is képes elmélkedni egy-egy darab sorsán, hogy aztán reggel megújult ihlettel folytassa a munkát. Keveset pihen, folytonos tettvágy hajtja, és persze nagyon igényli a visszajelzésekből adódó támogatást. Internetes oldalán külön dobozba rendezi az elégedett vásárlóktól kapott fényképes köszönőleveleket, hiszen mint mindenkire, rá is ösztönzőként hat minden egyes szívet melengető jó szó, dicséret és elismerés.
És mit csinál László, ha éppen nem fúr és nem farag? Elsősorban olvasással tartja karban a szellemi frissességét. Természetkedvelőként a kerékpározás és a természetjárás vonzza. Ha pedig éppen egyikhez sincs kedve, vagy valami másra vágyik, labdás sportoknak hódol a televízió előtt. Ráadásul, - ezt a beszélgetésünkben kiemelt fontosságúnak tartotta – szereti a jóféle vörösbort is.
A készítő weboldala:
https://www.facebook.com/naturmanufaktura?fref=ts
