MÍVES MŰVÉSZEKAhol érték a kétkezű alkotás!
A tiszaalpári lantmester
Hazánkban a XVI. századi írásos emlékekben merült fel először a tekerőlant neve, igaz akkor még koldushangszerként élt a köztudatban. A falusiak körében vált kedvelté ez a hangszer, amit sokféle elnevezéssel illettek: kolduslant, macskaduda, szentlélekmuzsika vagy a sokkal ismerősebben csengő nyenyere szavakkal. A formájában gitárra, hegedűre hasonlító hangszer vándorzenészek által az ország minden régiójába felbukkant, de elsősorban az Alföld déli és középső részének vált jellegzetes népi hangszerévé. Ezt támasztja alá a tiszaalpári Repáruk Dezső tekerőkészítő is, aki azt mondja, hogy lakhelye a tekerőlantok és lantosok hazája, mert sehol az országban nem jut annyi lant 5000 főre, mint Tiszaalpáron.
Ő maga bútorasztalosként kezdte pályafutását, ami mellett meghatározó résszé vált a zenélés, főállású zenészként is dolgozott. A helyi népdalkör agitálására 2004-ben belekezdett legelső tekerőlantja készítésébe. Manapság már nehéz írásos vagy képi forráshoz jutni a készítéssel kapcsolatban. Szerencséje volt, hogy egy citerakészítő a szárnyai alá vette és alapos tanítást kapott tőle az elinduláshoz. Ennek ellenére igen sok kísérletezésbe és próbálkozásba, egészen pontosan másfél évnyi bíbelődésébe került, hogy a legelső hangszer megszólalhasson. Első produktumát máris vitte zsűri elé, ahol megkapta az A minősítést. A 2009-es Népi mesterségek művészete pályázaton pedig díjat kapott a "hagyományos tekerőlant nagyon szép új kialakításáért, az egyszerű, de igényes hangszerek megvalósításáért", ahogyan az indoklásban szólt. Egyébként jelenleg a 26. hangszerét készíti. Ebből 15 zsűri által minősített, amiből egy kivételével mind a legmagasabb, azaz A besorolást megkapta. Az egyetlen B minősítés annak tudható be, hogy a megrendelő által kért motívumokkal lett díszítve.
A tekerők gyümölcsfából készülnek: cseresznye, dió, körte, alma, meggy, ezek mind alkalmasak a tekerő készítéséhez. Egy-egy igényesebben kivitelezett tekerő elkészülési ideje hozzávetőlegesen 2 hónap. A legtöbb időt a felület - kezelés vesz igénybe, hiszen a friss felületet sokáig nem lehet kézzel érinteni. Valamint a hangolás is egy precíz, nagy gyakorlatot kívánó folyamat, évekbe telik elsajátítani a megfelelő tudást hozzá. Természetesen mint minden mesterembernek, neki is vannak egyéni stílusjegyei, miközben a hagyományok megtartására, a jellegzetes vonásokra is figyelni kell. A hangszer két legmagasabb pontját egy szintbe helyezte el, így szinte egybeolvad a fej és a kottaház. A billentyűzet is módosult, nagyobbra formálta őket, miközben a hangzás nem szenvedett kárt.
A hagyomány pedig szerencsére nem vész el, már ami a tekerőzést illeti. Balla Tibor többszörös Arany Páva- és Vass Lajos-díjas népművész a fiatal generációnak igyekszik átadni a tekerő megszólaltatásának művészetét. Egyébként a művész úr Repáruk-féle tekerőn játszik, ami nagy elismerés egy készítőnek, hogy egy jelentős művész játszik rajta. Dezső pedig a jövőben is folytatni szeretné hangszerkészítő elhivatottságát, további magas minőségű, igényes tekerők készítésével. Sőt, a citerakészítés gondolatával is kacérkodik. A legnagyobb elismerés pedig a Népi Iparművész cím megszerzése lenne, ami szintén megtalálható jövőbeni tervei között. A hagyományok őrzésére, és a mai kornak megfelelő tiszta hangra és külsőre törekszik az alkotásaival.
A készítő weboldala:
https://www.facebook.com/dezso.reparuk
