MÍVES MŰVÉSZEKAhol érték a kétkezű alkotás!
Tóth Lóránt, a nagyvisnyói faragóművész
Nem mindennapi képességekre utal, amikor valaki 30 évesen a kitüntető Népi Iparművész díj birtokosává válik. Ráadásul ezen felül számtalan elismerést hódított el magának fiatal kora ellenére. Egyik legjelentősebb díja a Népművészet Ifjú Mestere állami kitüntetés, amelynek szintén 30 évesen lett büszke tulajdonosa. A másik jelentős elismerést 2012-ben kapta meg, ekkor vált Zilahy György díjas iparművésszé.
A ma 40 éves Tóth Lóránt tehetségét és rátermettségét bizonyítja ez a sokféle díjazás, amellyel ma a fafaragás kiemelkedő mesterei között tartják számon. Önállóan, a saját megérzései és a kitűnő kézügyessége révén tornázta fel magát arra a szintre ahol pillanatnyilag áll. A művészet iránti érdeklődését nem örökölte senkitől, saját maga érzett rá, hogy tehetsége van hozzá. Festéssel indította a pályáját, ám hamar elcsábult más irányba. Az ecsetet felváltotta a véső és a faragás vált a fő csapásvonallá. Érdekesség, hogy bár a díjak és a növekvő népszerűség igazolják a tehetségét, mégsem pusztán a fafaragásból él. Egy hétköznapi foglalkozása is van, főállásban villanyszerelőként dolgozik. A munkahelye mellett megmaradó kevéske szabadidejében, hétvégén vagy olyakor éjszaka születnek meg a készítései. Hogy miért nem kötelezi el magát a faművesség mellet és miért nem adja fel a hivatását véglegesen? Erre a következő magyarázatot adta: „ a faragás a lelkem mélyéből fakad, megnyugvást, boldogságot, büszkeséget biztosít, és ha ebből kellene megélnem ebben a rohanó világban, lehetséges, hogy elveszítené értékét, hiszen azt kellene készítenem, amire a piacnak, a vevőnek szüksége van, és nem azt amit szeretek csinálni.”
Kínálata igen széles. Ékszerdobozok, gyerekjátékok, mézeskalács ütőfák, hangszerek mellett nagyobb kihívásokat is precízen teljesít. Például emlékoszlop, hirdetőtábla, kopjafa vagy a régi idők kiülős beszélgetéseit idéző lóca is a nagyobb munkái közé tartoznak.
A fához előszeretettel társít egyéb természetes anyagokat is. A gyerekjátékok megalkotásához nádat, diót, mákgubót, kobatököt is felhasznál. Egyébként a tökből önálló tárgyak is születnek. Nagyon ötletes kivitelezéssel válik a tök terméséből helikopter, lovas szekér vagy éppen malom. Igen sok kreativitást igényel ezeknek a cseppet sem átlagos tárgyaknak az elkészítése. Szomorúan nyilatkozik róla, hogy sokan nem is sejtik micsoda munka áll még a legkisebb darabok elkészítésében is. Általában ez a nem látható időráfordítás az, ami a kedvét szegi azoknak a lelkes tanoncoknak, akik szeretnének elmerülni a faragás rejtelmeibe. Ezért nehéz követőre találni. Pedig Lóránt nagyon fontosnak tartja a hagyományok ápolását, a népi mesterségek életben tartását. Sajnos manapság egyáltalán nem megbecsült dolog, amikor valaki a régi idők hagyományait, eszméit, érzésvilágát vagy stílusát görgeti maga előtt és minél többet igyekszik megtartani ezekből a kincsekből. Mégsem szegi kedvét, se nem tántorítja el a mai világ művészet-háttérbeszorító nézete. Minden nehézség ellenére szeret alkotni, boldogsággal tölti el, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret. Láthatóan ő az a művész, aki akkor sem hagyná el a pályáját, ha a legmostohább körülményeket hozná az élet. Kívánom, hogy az eddigi sikerei a továbbiakban is azt igazolják, hogy jó úton jár.
A készítő honlapja:
http://tothfaforgacs.hupont.hu/8/fooldal
